1–2,5 évesA nevem, amit szeretettel mondanak
Reggeltől estig más-más hang mondja ki a nevét: suttogva ébresztéskor, nevetve a magasba emelés közben, énekelve a telefonban, és délután, amikor megérkeznek a nagyszülők. Délben a kedvenc ebédje, aztán a közös kiáltás a nevével, amitől egy pillanatra Anya vállába bújik. A nap végére tudja: ez a név az övé, és nagyon szeretik.
Névnapon a gyermeked neve nevét egész nap más-más hang mondja ki: suttogva ébresztéskor, nevetve a magasba emelés közben, énekelve a telefonban, és délután, amikor megérkeznek a nagyszülők. Délben a kedvenc ebédje kerül az asztalra, aztán jön a közös „a gyermeked neve!”, uzsonnára a kedvenc gyümölcse. Este, az esti szokás után már senki nem mondja a nevét – a gyermeked neve mégis hallja. Mert a neve az a szó, amellyel a szeretet szólítja – aki így mondja ki, az ölel is vele.
Amit magával visz
- Hogy a neve az övé, és aki mondja, szereti.
- Felismerni a saját nevét, ha hallja.
- Hogy ez a nap róla szól, ajándék nélkül is.
„Már senki nem mondja a nevét, Lili mégis hallja: suttogva, nevetve, énekelve, ahogy ma egész nap hallotta. Mert a neve az a szó, amellyel a szeretet szólítja. Aki így mondja ki, az ölel is vele: Lilike, te vagy a mi kincsünk.”Részlet a mese hangján, kitalált szereplővelEzt a mesét kérem 1–2,5 éves korra




