1–2,5 évesÉrzések őszinte kimutatása
Megjön a nagyi, kettétörik a keksz, Nagyi képeskönyvének egyik lapján felbukkan az, amitől fél, egy nagyobb fiú elviszi a labdát. A gyermeked örül, sír, elbújik, toporzékol és kacag a hintán – Anya mindegyik érzésnek nevet ad, és minden alkalommal ugyanazt mondja: jó, hogy megmutattad, mit érzel.
Egy délután alatt a gyermeked neve mindenféle érzést átél: örül, mert megjön Nagyi, sír, mert kettétörik a keksz, elbújik Anya mögé, amikor Nagyi képeskönyvének egyik lapján felbukkan az, amitől fél, toporzékol, amikor egy nagyobb fiú elviszi a labdáját, és kacag a hintán. Anya mindegyiket megnevezi – ez az öröm, ez a félelem, ez a düh –, és mindegyikre azt mondja: jó, hogy megmutattad. Este, a vacsora és a fürdés után az ágy szélén sorra veszik a napot, és a gyermeked neve minden szónál bólint egyet. Amit belül érzel, azt szabad megmutatni.
Amit magával visz
- Hogy a szomorúság és a mérgesség nem rossz, hanem érzés.
- Szavakat az érzésekhez: szomorú, mérges, boldog.
- Hogy aki megmutatja, mit érez, azt megértik.
„Anya nem lép el, csak lassan hátranyúl, és megfogja a két kis kezet. – Félsz a nagy kutyától – mondja halkan. – Ez a félelem. Szabad félni, és szabad megmutatni.”Részlet a mese hangján, kitalált szereplővelEzt a mesét kérem 1–2,5 éves korra




